Tökéletes reggel

Életében először alszik nálam, három hete ismerem, ötször találkoztunk, a harmadik után meg is csókoltam. Ez éjjel egy előtt három perccel történt, emlékszem, mert amikor egy pillanatra kinyitottam a szemem, az átsuhant a városháza tornyán és a svájci testvérvárosunktól százöt éve kapott órán.
Mielőtt jött, lecseréltem az ágyneműt. Mindenkinek megadom ezt a tiszteletet az első közös éjszakához, jobban érzem magam tőle. Csokoládébarna lepedő, kávészínű, csíkos huzat. Most így.
A karomon fekszik, nem nyom, feje a bal vállamon. Hallom a légzésén, hogy elaludt. A nők ugyan gyorsabban lépkednek a férfiaknál – hiszen rövidebbeket is –, ám tapasztalataim szerint álmukban lassabban vesznek levegőt. Az elméletem szerint a gyermekvárás idejére tartalékolnak.
Ötször találkoztunk, és én pontosan annyit tudok róla, amennyit öt találkozás jelent. A mosolyát, a kedvenc filmjét, a hétköznapi álmait, a vérmérsékletét, az ideális családképét, vagy hogy a málna üti a vaníliát.
Mélyen alszunk, de keveset, megelőzzük az ébresztőt. A hajnalt vadul egymásban töltjük. Más ez, mint tíz éve, nem agyalok, csak hagyom, hogy jól érezzem magam. És őt.
Miután lefordulunk egymásról, megcsókol, leveszek neki egy törölközőt, és kimegyek a konyhába. Amíg zuhanyozik, egy serpenyőben szalonna zsírján hagymát pirítok egy kevés erős paprikával. Sosem döntöm el előre, hogy rántotta legyen-e vagy omlett. A kávét már megfőztem, a tej most forrt fel hozzá, felhabosítom. Még néhány salátalevél, és máris itt ül velem szemben friss sminkben, és vigyorog.
Reggeli után én is elkészülök. Közben a fürdőszobatükörben visszaverődő májusi napszikrától hunyorítani kezdek, és újra megállapítom, hogy ez az egyik kedvenc érzésem.
Megdicsérem a körömlakkját, mire ő a gesztus kedvéért úgy tesz, mintha nem jól állna a nyakkendőm, és megigazítja azt. Tényleg csak ötször találkoztunk? Magamhoz húzom, és közép tájt emléket hagyok benne napközbenre. A dolog kölcsönös.
Mielőtt kilépünk az ajtón, a szemem sarkából észreveszem, hogy beágyazott. Nahát. Szerencsére nem látja, mit gondolok. Tökéletes reggel.

from:http://kepzeldel.tumblr.com
Felmerülhet a kérdés,hogy én ezt most miért is raktam be. Nos erre nagyon egyszerű a magyarázat: mert tetszett és mert mostanában jó valami ilyesmit olvasni, vagy képeket bambulgatni a kis szeretethiányomban.(<<< igen nagyon abban szenvedek megint :/ de már hozzászoktam. De ez az egész sokkal bonyolultabb most, mint hinnétek.)