Holnap meg megyünk Adrival strandozni, meg a mai nap fárasztó volt és álmos vagyok. Meg voltak érdekes dolgok pl.:
hááát
ugye soron vagyok aminek ilyen két oldala van, velem szembe is ülnek és
előttem rakják össze az egyik részét amit tovább adnak annak a csajnak
aki mellettem van és ő az uccsó embernek adja, nos a csaj segített a
pasijának aki maitt mellesleg eléggé lassan is haladunk... mert lassú,
de már egy csomó ott volt a csajnak és a sokadik ilyen után volt pofán odaszólni,hogy azokat szerintem csinálhatná mert darabszámosok vagyunk
azért... de tök kedvesen érted és még nem is tetszett neki
és ááá xDDD
röhögtem magamban
de még ha bunkó módjára szóltam voltam neki..xD ( Momcsinak írtam le így xD jó lesz az itt is, ne hogy már kétszer kelljen nekem leírni xDDD)
+ a végén volt szöveg az kigépeltem, bár egy szót nem értettem biztosra, de szerintem az amit leírtam xD
Mindig van egy pont, ahol az út ketté válik, abban a hitben válunk szét,hogy az útjaink egyszer majd újra összefonódnak
Ahogy távolodunk az úton, a másik egyre kisebbnek tűnik, de nem baj, egymásnak vagyunk teremtve, a végén ott fog állni,
csak,hogy a végén egy dolog lesz beáll a rohadt élet.
Az ember egyszer csak rádöbben,hogy vége végleg. és ekkor jön el a pillanat amikor fölidézzük,hogy is kezdődött,
Majd rájövünk,hpgy már azelőtt mielőtt gondoltuk volna. Jóval azelőtt, és az emberben ekkor tudatosul,hogy minden csak
egyszer történik meg. És bármennyire szeretnénk is, ugyan az az érzés már sosem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat
három méterrel a felhők felett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése