Nos én azt üzenem mindenkinek,hogy járjon ez a fejében. Tudjátok miért? Mert még,hogy ha azt gondoljátok,hogy valaki miatt érdemes esetleg szomorúnak lenni vagy sírni.. most mondom: NEM ÉRDEMES! Főleg nem olyan emberek miatt akik csak úgy eldobnak tőletek. Az olyan ember meg sem éri azt,hogy foglalkozz vele vagy a barátja legyél vagy akármi más. Nem éri meg. Jogosan mondom ezt. Egyik nagyon jó barátom közölte velem egyik napról a másikra,hogy nincs szüksége arra,hogy barátok legyünk stb. Ezen kívül még olyanokat vágott a fejemhez,hogy az hihetetlen. Múlt héten szerdán volt ez, ma megint beszéltem vele és kiderült,hogy semmi esély sincs arra, mert konkrétan nem érdekli,hogy mi van velem tehát szar már az egészbe nagyrészt. Ekkor jöttem rá,hogy feleslegesen pazaroltam az időt egy ekkora köcsögre. Sose essetek bele ebbe a hibába. Ne sírjatok egy olyan után aki fele annyit sem ér. Erre ma döbbentem rá és tudjátok mit? Nagyon jó,hogy erre rájöttem. Úgy érzem,hogy sokkal erősebb ember lettem, visszatért a régi önmagam, boldog vagyok ismét.
Annak aki pedig ezt tette velem üzenném,hogy baszódj meg! :D Ez még csak kedves amúgy.. volt durvább gondolatom is, de az már túl gonosz. Odáig azért nem megyek el, és arra a szintre nem süllyedek le. Ilyen köcsögökkel nem érdemes foglalkozni.
Végezetül pedig azt hiszem,hogy meg kell említenem Zsófit aki igyekezett nekem segíteni és nem is tudom,hogy hol lennék nélküle most. (Szavadon foglak! háh, Budapesten lakunk majd együtt :D )
Köszönöm még Adrinak és Bettinek akik szintén tolerálják a faszságaimat és mindenki másnak aki a barátom és hallgatja esetleg panaszaimat vagy a baromságaimat. : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése